HÍREK
A szeretet egyik legnagyobb erénye a türelem, ezt egy borásznak is tudnia kell
Hihetetlen tartalékok vannak az Egri borvidékben, és meg is fog jelenni előbb-utóbb lehengerlő módon, ebben biztos vagyok – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Lőrincz György. Az egri St. Andrea borászat vezetőjével a borok és szőlőfajták mellett beszélgettünk Istenről, vízilabdáról, Egerről és gasztronómiáról is.
Ön három évig hitoktatónak tanult a Szent Atanáz Görög-Katolikus Hittudományi Főiskolán. Mit hasznosít most ebből a tudásból a borász hivatás mellett?
Én az egész életemre hatalmas nagy tanítást kaptam a három év alatt, és hihetetlenül hálás vagyok ezért. Az volt a célom egyébként, hogy jobban megismerjem az Istent, az ő akaratát, gyakorlatilag azt, hogy hogyan kell viselkednem, hogyan lehetek én, mondjuk, jó férj vagy apa, vagy felebarát, vagy munkáltató, vagy szőlő-bortermelő. Ez volt a célom, és megmondom, volt olyan előadás a főiskolán, amikor kijöttem, és azt mondtam, már ezért az egyért megérte, Uram, hogy itt vagyok. Tehát lélegzetelállító ismereteket közöltek. Nyilván ez a maga idejében elő fog jönni, de ugyanakkor én úgy érzem, hogy rengeteget tudok ebből hasznosítani. Tehát ugyanúgy, mint bárki másnak, az elsődleges feladatunk, hogy lámpások legyünk. És egy bortermelőnek óhatatlan, hogy ki kell állnia az emberek elé vagy néhány fogyasztó elé, mikor hogy, és beszélni arról, hogy ő mit csinál, beszélni a borról, az ő termékéről, és nyilvánvalóan ezért adódik az alkalom is arra vonatkozólag, hogy az örömhírt tovább tudjuk adni.
Aki a természetben dolgozik, annak kell egy nyitottságának lenni, egy ráhagyatkozó magatartásnak, hiszen nem tudjuk, hogy mikor mi fog következni. Ápoljuk a természetet, igyekszünk helytállni, de nyilván, hogy van-e áldás a munkánkon vagy hogy mikor mit kapunk, az kicsit kiszámíthatatlan. Tehát így kell beleállnunk ebbe. És ez azt is jelenti, hogyha esetleg nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy elképzeltük, azt fogadjuk el az Isten, a jövő szándéknak. És ez azért fontos, hogyha a lelkületünkben ilyen helyet kap, mert a nehézségeket békességben tudjuk elfogadni, és nyilván továbblépünk. Nyitottnak kell lennünk, és akkor nem történik meglepetés. Például egy olyan évjárattal találkoztunk 2018-ban, ami soha az életemben még nem fordult elő, teljesen hihetetlen kihívás elé állított az Isten, ugyanakkor pedig tudom, hogy felkészít valamire. Meg kell ezeket a meleg, száraz évjáratokat tapasztalni, hogy utána helyt tudjak állni majd a következőben, mert sajnos, lesznek ilyenek.
Tehát egy hívő borász akkor semmiképpen sem szitkozódik vagy dühöng, hogyha az időjárás nem olyan, ahogy ő azt várta volna vagy elképzelte volna.
Nem. Sőt, nagyon törekszem arra, hogy hálát adjak azért is, mindenért. Mindenért hálát kell adnunk. Nyilván ehhez kell egy elköteleződés és egy picit józan gondolkodás, mert aki Istenben bízik, nyilvánvalóan tudja, hogy a javára fog válni bármi, ami történik vele. Úgyhogy én legalábbis így állok bele a munkába, így próbálom feldolgozni, ugyanakkor pedig talán ennél fontosabb, hogy az életünkben az Isten parancsolatai szerint próbáljunk dolgozni. És ha ez így megy, akkor egy kicsit azt is talán meg tudjuk mondani, hogy munkatársa vagyok az Úrnak. Tehát együtt dolgozunk és annak meg kell, hogy legyen az eredménye.